Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt.
Most már az Igazat keresem.

Mert az” igazi” szárnyakat ad, s aztán letépi rólad,
az Igaz odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz…
Az ”igazi” megcsókolja a kezed,
az Igaz megfogja…
Az „igazi” álmodik veled,
az Igaz virraszt melletted…
Az „igaziba” belehalsz,
az Igaz meghal érted, ha kell…

Az ember értékét nem az adja meg, hogy szép-e vagy gazdag, hanem hogy mennyi örömet tud adni másoknak a szívéből.

Az „igazit” keresed?