– Egy ölelés? – léptem oda este a kisebbik fiamhoz.
– Most nem szeretném, Mami. Bocsánat… – mondta.

Oh, hát hogyne… persze hogy szétesett darabokra szívem – de csak egyetlen pillanatra.

– Miért nem? – kérdeztem. Az ölelés, a szeretés jó. Úgy szeretnélek megölelni… Ahogy ezt kimondtam, azonnal megvilágosodtam. Nekem volt szükségem szeretetre. Nem adni akartam, hanem kapni, mi több: elvenni. És ehhez nincs jogom.
És senkinek nincs joga senkit megölelni, agyonpuszilgatni, fogdosni, simogatni, lefogni, ha azt a másik nem akarja vagy csak a kedvünkben akar vele járni, hogy hagyja… Akkor sem lehet ilyet tenni, ha az az illető gyerek, és a “miénk”..
Mert tisztelet van, nem birtoklás.

Egy ölelés