Mikor leszületünk a Földre, egy bevállalt feladattal érkezünk. Nagy vonalakban tudjuk, hogy honnan, hová szeretnénk eljutni. Pl. Budapestről Londonba. Kisebb-nagyobb letérések engedélyezettek, pl. megnézzük közben Párizst, – de valójában, ha
“Tükörelv” felismerése
Testünk egy részét nem láthatjuk. Csak a kezünket, lábunkat, törzsünket, de az arcunkat nem. Csak ha tükörbe nézünk. A fizikai világ, pontos leképezése a szellemvilágnak. Önmagunk, legbelső lényünknek is egy
Gondolatok, szavak, tettek összhangja
Kimondunk dolgokat, de felelősséget nem vállalunk értük. A következő pillanatban már másképpen gondoljuk, de nem vonjuk vissza, nem módosítjuk az előző gondolatot, nem is jut eszünkbe, hogy az energia elindul.
Felnőtté válás
Sokan közülünk nem tudnak felnőni, nem tudnak kilépni a biztonságot adó, megszokott körülményekből, s egy helyben topognak. Nagyon fontos a szoros kötelék, de fontos a leválás is! Szükségük van a
Harmónia
Harmónia = közép = egyensúly. A mesékben az öreg király birodalma – ahonnan indulunk, s ahová érkezünk. Isten birodalma. A Föld két – pólusú, így az ellentétek megjelennek, egymást kiegészítik.
Elvárások
Életünket nem egyszer keseríti meg az, hogy várunk, elvárunk valamit, s az nem teljesül. Ilyenkor tele leszünk feszültséggel, mérgesek leszünk, veszekszünk azzal, akitől elvártunk valamit, de nem teljesítette. Mit is
Mások tiszteletben tartása
Mindenkinek a saját útját kell járni. Mégis, ha valamit már megtapasztaltunk, s ennek a tapasztalatnak megfizettük árát, ösztönösen szeretnénk a szeretteinket megvédeni a fájdalomtól, csalódástól, minden áron segítenénk nekik. Ha
Szabadság
Mindenkinek mást jelent a szabadság. Van, akinek a fizikai síkon levő szabadság adja meg ezt az érzést. Nem viseli el senki irányítását maga fölött. Sem a munkájában, sem a társkapcsolatában.
Bűntudat
Mi a bűn? Van-e egyáltalán bűn? Mi szerint vagyunk bűnösek és ki szerint? A régebbi korokban a bűnnek megvolt a maga jól felfogott helye. A vallások és a hatalom, ezek
A sajnálat/önsajnálat…
Gyakran beleesünk az önsajnálat csapdájába. Ez egy menekülés. Könnyebb sajnáltatni magunkat, siratni a történteket, mint felelősséget vállalni, hogy “Nem véletlenül rendeződtek körém az események. Valahol részese vagyok, valahol vágytam rá,