Versek

Hideg folyók megmosdattak, erdők fái megtöröltek, karos szelek megforgattak, megáldottak a szegények, hegyeken mezítláb másztam, nyurga esőkben megáztam, hideg földeken aludtam, sipkám holdra akasztottam. Éles kövek borotváltak, lomha békák kiabáltak,

Amit a fényben láttál, arra a sötétben is emlékszel majd. Reménységet akarok lopni a szívedbe, ahogyan Prométheusz lopott tüzet az istenektől az embereknek. Meg akarlak tanítani tüzet gyújtani a bensődben,

Csak ülök csendben, semmit sem csinálok, a tavasz eljön, és a fű nő magától. – Basó –

A tigris vadászik, a madár elrepül, az ember meg “Miért? Miért?” kérdezi, míg ül. A tigris elalszik, leszáll a madár, az ember így szól: “Jól van, értem már. – Kurt

Elvesztettem a kalapom, miközben a holdat bámulom, és aztán elvesztettem az eszem. – Rumi –

Szeretnék indián lenni egy évre, szeretnék házakat festeni kékre. Szeretnék éjszaka úszni egy tóban, szeretnék hinni az örökké szóban. Virágos busszal világot járni. sohasem fáradni, sohasem fájni. Szeretném, ha bokáig

És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És megkérdezem: virrasztotok még? És megkérdezem: hogy aludtatok? És aztán feltűzöm a szívemet A legmagasabb fenyő tetejére, – S imába kezdek…

Ha fáradt vagy, pihenj. Ha álmos vagy, aludj. Ha dühös vagy, üvölts. Ha szomorú vagy, sírj. Ha örülsz, nevess. Ha hálás vagy, mondj köszönetet. Ha bántottál valakit, kérd a bocsánatát.

a réten át, réten át rád adnám kockás takaróm, öleljen át, öleljen át! S ha körülzúgna sors vihar rémségesen, rémségesen: szívemben volna házad, oszd meg velem, oszd meg velem! Volna

És van, újra van világ, És van benne hová lennem. – Vas István –