Tudod, hogy szereted a háziállataidat, a barátaidat, a gyermekeidet és a párodat. Tudod. Még is, a mindennapok feszültségében eltűnik az érzés: amikor az órákig tartó dugóban bosszankodsz, amikor a munkáddal nem az elképzeléseid szerint haladsz, amikor a hónap végén a kis közértben matekozol az árak miatt… Nos, ilyenkor gyakran elfelejted mindazokat, akik a szívedben vannak.
Fura dolog ez a szeretet.
Megfigyelted már, hogy az idegen emberek milyen gyakran integetnek egymásnak? Utaznak a hajón, a buszon, az autóban, s miközben csak úgy bámulják a tájat, egyszer csak integetnek. Neked. Mindenkinek. Bárkinek. S te, noha meglehet, hogy nem vagy valami karlengetős fajta, szinte mindig visszaintesz. Sőt, legyen bármennyire is rossz a kedved, akaratlanul elmosolyodsz; egy szívdobbanásnyi időre eltűnnek a gondok, eltűnik a feszültség… Sőt, pillanatra eltűnsz te is, csak egy fajta különleges derű emléke, illata marad.
Fura dolog ez a szeretet.
Mert mindig ott van. Mindig benned van. Akkor is, ha épp nem érzed. S elég, ha csak rácsodálkozol a világra, elég, ha csak utazás közben bámulod az életet, elég, ha csak egy pillanatra túllépsz a gondjaidon és a hétköznapokban játszott szerepeden… S a szeretet felfakad belőled. Mi több, egy pillanatra a szíveddé válsz. Az leszel, aki vagy.
Fura dolog ez a szeretet.
S abban a pillanatban, ahogy az leszel, aki vagy, megtapasztalod azt a különleges szálat, ami összeköt téged mindenkivel. Mindenkit mindenkivel. S ahogy megérzed az egység érzését, az idegenek megszűnnek idegenné válni. Ösztönösen feléjük intesz, rájuk mosolyogsz… Igen, ha akarod, ha nem, egységben létezik az élet. Így működik a világ.
Fura dolog ez a szeretet.
S ha így működik a világ, miképp lehet, hogy a mindennapok feszültsége, haragja vagy félelme miatt épp a számodra legfontosabb embereket nem veszed észre? Hogy a hétköznapok szamárságai miatt épp a barátod, a gyermeked vagy párod kerül ki a szívedből? S igen, a félelmeknek sokszor van alapja, igen, a gondok olykor valóban húsba vágóak… de mondd, a szeretteidnél valami tényleg fontosabb? A velük való egységednél valami tényleg lényegesebb?
Fura dolog ez a szeretet.
Különleges. Egyedi. Épp ezért, senki sem mondhatja meg neked, hogy miképp szeress. De nem is kell. Elég, ha csak a mindennapjaid feszültségében, a nehéz munkád közben vagy a fájdalmad legmélyebb bugyrában megállsz egy pillanatra. Megállsz, szétnézel magad körül, és…
S egyszer csak ott lesz.
Mert most is ott van.
Benned és mindenhol.”
– A.J. Christian – Előadás részlet 2013 –