Volt egyszer egy kis gyertyaláng, amely fénynek ismerte önmagát. Türelmetlenül vágyott a megtapasztalására. „Én vagyok a fény!” – mondogatta, ám abban a birodalomban, ahol élt, semmi más nem létezett, csak fény, fény, fény.
A kisláng nem érezte jól magát a legnagyobb ragyogás közepette, a napsütésben, melyhez ugyan hozzátette a sajátját is, mégsem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg azt, Aki valójában.
Epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És olyan hatalmas volt a vágyódása, hogy így szólt egy napon Isten hozzá:
-Tudod –e kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?
-Mit Istenem, mondd mit? Bármit megteszek! – kiáltotta a kicsi lélek.
-El kell választanod magad tõlünk, többiektõl. Folyamodj a sötétséghez.
-Mi az a sötétség? – kérdezte a kicsi lélek.
-Az, ami te nem vagy – válaszolta Isten, és a lélek megértette.
Követte a tanácsát, eltávozott a Mindenségbõl és egy másik tartományba költözött.
Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.
Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott:
-Atyám, atyám! Miért hagytál el engem?
-Miként te, amikor a legsötétebbnek tartott idõket éled. Én azonban sosem hagytalak el téged, mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy; és mindig készen állok rá, hogy hazahívjalak.
Legyél fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget!
És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelõl körülfog mindaz, ami nem vagy Adj hálát a teremtésért akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel.
És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod.
Mert általad teremtetett tapasztalat annak kinyilvánítása, Aki Vagy – Aki Lenni Akarsz.
– Beszélgetések Istennel –