A nő szolgálja a férfiakat a szépségével, a művészetével.
A nő kell, hogy a férfi megélje önmagát.
Azzal, hogy mi befogadjuk, ő kiteljesedik.
Ez nem csupán egy passzivitás. Hisz nem mindegy, hogy mennyire fogadjuk be, és mily módon.
A nő a csésze.
Fontos, hogy kerül a tea a csészébe.
Az életünk egy csésze.
Baj, ha arra vágyunk, hogy azt tapasztaljuk meg, hogy milyen teának lenni.
Ha nem tiszteljük a csészét, sosem lehetünk teák.
A férfi behatol, és a nő elfogadja.
De ez nem megy könnyen, mert a nő azt mondja, én én vagyok. Akadályt állítok neked. Dolgozz meg, de ha megdolgoztál, feladom, megadom.
Fáj, de nem fáj. Én már nem csak én vagyok. Én te is vagyok. Nélkülem te csak te lennél.
De nélküled én is csak én lennék.
Az emberek azt hiszik a férfiaknak nehezebb a dolguk.
Mi nők, minden alkalommal lemondunk, és ha le tudunk mondani, akkor leszünk többek.Akkor leszünk a csésze.
A szeretet egyben halál is.
Ha ezt megértjük, másként fogunk az elmúlásra tekinteni.
Fájdalom, ha a pusztulást látjuk. Az én a határ elvesztését.
Boldogság, ha a beolvadást, az egyesülést pillantjuk meg.
Ha a „hozom neked, fogadom tőled” érzését éljük meg.
Mindenkiben ott munkál a szeretet. Mindenki megkapja a kegyelmet.
A szeretet hiányát jelzi a fájdalom.
A fájdalom gyökere tehát az, hogy, hogy nem tud áramolni a szeretet. Ez feszítő, fájdalmas. Ha szeretnénk, hogy megszűnjenek ezek az érzések, el kell hárítani az útból az akadályokat. Elsősorban azokat, amik önmagam elfogadásának, szeretetnek útjában állnak. .
Mi van akkor, ha nem sikerül?
Elkeseredés, sikertelenség.
Egy őszinte szeretkezés nem más, mint egy meditálás.
Fontos feladatom van.
Feladat: áldozat.
Valakiért. Adni magam.
Örömmel odaadni magam, hogy a másiknak jobb legyen.
Nem fáj! Sőt! Áldozatnak lenni: különleges.
Ha megértjük az áldozat lényegét.