Versek

“Csomagold össze minden bánatod egy nagy zsákba, és mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!” – Mary Chamberlain –

Reggel vagy este, Szélben vagy csenddel, Eljön magától Sorsod mit rendel: Miként nyár és tél. – Kölcsey Ferenc –

Szerelem – ahogy a szél meglebbenti a függönyt, nem a függöny, nem a szél. A lebbenés. – Fodor Ákos –

Úttalan utakon… De túl lélek-határon, túl gondolaton, túl minden álmon valami messze vár reánk, egy fénysugár e rút világon: talán egy “mindent felejtés”. Talán egy “mindent újrakezdés” a végső sziklaszálon.

Hagyd fájni. Hagyd vérezni. Hagyd meggyógyulni. És hagyd elmúlni. – Nikita Gill –

Néha jól esik a csend, Magammal lenni idebent. Hogy meghalljam én ki vagyok, Nem bántják fülem földi szólamok. Ilyenkor a nyugalom szívemre terül, Nem fáj a nincs, az egyedül. A

És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a

Szóval, ha túl fáradt vagy ahhoz, hogy beszélj, csak ülj ide mellém, én is folyékonyan tudok hallgatni. – R. Arnold –

– Tudsz játszani? – Tudok. – És szeretsz is? – És szeretlek is. – Fodor Ákos –

“Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy. Aki holnap lész: ma még nem te vagy.” – Weöres Sándor –