Versek

Virágot kértem Istentől, Ő kertet adott nekem. Fát kértem Istentől, Ő erdőt adott nekem. Folyót kértem Istentől, Ő óceánt adott nekem. Barátot kértem Istentől, És ő Téged adott nekem. –

Lehetne minden egyszerű ha szállni kell, csak annyi dolgod van, hogy megtanuld hogyan kell zuhanni. . . – Kormányos Sándor –

“Szájtátva álltam s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van és fölvilágolt mély értelme ennek a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes

Azt hiszem, szeretni kéne. Csak egyszerűen, úgy ahogy Hátradőlök itt a széken, Vagy kinyitom az ablakot. Olyan tisztán, olyan szépen, Hogy kimondani sem szabad! Mint összebújó állatok, A behavazott fák

Száll az idő, száll fölöttünk, Sebesebben, mint a madár, Gyűlnek az évek mögöttünk. S vajon, hol a véghatár: Nem tudja ezt a halandó, Csak annyit tud, hogy mulandó Minden itt

“Ha a napnak lába volna, bizonyára gyalogolna. Ha pedig keze is lenne, akkor ő is cipekedne, s leülne, ha elfáradna ide mellénk, a kis padra. Kérges kezét térdre ejtvén, merengene

Amikor megnyugvást keresek, a csillagokra nézek, ők mindig segítenek, ha meggyötör az élet. Új reményt ébresztenek megfáradt lelkemben, s vigaszt nyújtanak, ha csalódok pár emberben. Csendes, hű társak, akik végig

Mert törvénye van itt az életnek, a sorsnak, mert a holdtalan éj majd megleli a holdat, mert minden mély apály új hullámot dagaszt, mert szélnek kell a fa, szellő a

Álmos medve dirmeg-dörmög, bóbiskol az apró hörcsög. Kócos macska ágyát bontja, sündisznó a lámpát oltja. Fűszál szundít langyos szélben, hosszú pillád hunyd le szépen. Égen-földön csendes minden, csillag fénye álmot

Mondom néktek: mi mindíg búcsúzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el. Minden