Versek

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid

Minden vagyok, semmi se vagyok, mese és változás: fölnézek a holdra s az vagyok, szemfényvesztő varázs. – Szabó Lőrinc –

Bátyák, nénék, ne siessetek, elmaradnak tőletek az apró gyerekek. Bátyák, nénék, fogjátok kezünk, síkos ez a fényes csillag, a sárba esünk. Bátyák, nénék, el ne hagyjatok, két csillag közt eltévedek,

Volt az ember. Járt, megállt, szétnézett, Aztán azt mondta: Körtefa vagyok. S gyökere lett a föld, dereka a magasság, Lombja az ég És körtét ettek a bogarak, A madarak, az

Takaród hadd igazítsam, Puha párnád kisimítsam, Legyen álmod kerek erdő, Madaras rét, bokor-ernyő. – Weöres Sándor –

Mindenki törékeny, de mindenki világít, Mindenki fázik, de mindenki melegít Mindenki fél, de mindenki vígasztal Mindenki búcsúzik, de mindenki marasztal És minden lépésnek és súrlódásnak értelme és nyoma van És

Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! – s mindig érdemes lesz, – hiszem. – Váci Mihály –

Úristen, add, hogy szakadatlan ne hánytorgassam, amit adtam. Mint éj a napra szakadatlan arra gondoljak, amit kaptam. – Károlyi Ami –

Hervadó virágok helyett, Hozhatok neked színeket! Kéket az égről,… Aranyló sárgát, Legyen belőle Takaród, párnád! Ezüstöt csillogó Forrás vizéből, Hozhatok neked Feketét, mélyről. Nem olyan gyászos Elszomorítót, Csak olyan elfedő

Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a