Szellemi emberek gyakori szorongása, hogy elvesztegetik az idejüket, és a világi dolgok helyett valami fontosabbal és magasztosabbal kellene foglalkozniuk.
Valójában azonban az idő káprázat — az elme képzelgése –, s ami nincs, azt nem lehet elveszíteni.
A világi élettel nem az a gond, hogy elveszi az időnket, hanem hogy elveszítjük benne az eszmélésünket. Nem az idő hiányzik számunkra, hanem a részvét tiszta tudatossága. Úgy élünk, hogy szinte nem is vagyunk jelen a saját életünkben.
Az eszmélés világosságával áthatva a leghétköznapibb tevékenység is szellemi gyakorlás, és az életöröm kiapadhatatlan forrása.
– Pressing Lajos Lílávadzsra: Tanítások a tudat természetéről –
Szellemi emberek gyakori szorongása